Dejtár története

A falu létezésérol az elso írásos emlék 1255-bol való.
IV. Béla király 1255. augusztus 16-án Vácon kiadott oklevele említi Dehter községet, amely Vadkerttel és Szentlorinccel határos.
A Dehter elnevezés - az egyik magyarázat szerint - magyarul faszén-(kátrány)égeto falut jelent. Feltehetoen a Dejtár és Patak közt lévo Fenyérben álltak a szénégeto kemencék.
A település azonban már jóval korábban létezett, amit a templom melletti osi temetoben talált kobalta és az ún. Ólomdomb dulobol elokerült bronzfejsze is igazol.
Valószínu, hogy a rómaiakon kívül avarok, bolgárok, morvák és még rácok is megfordultak itt. Feltehetoen a falu határában található �Rácfalu hídja" elnevezésu kishíd is ennek emlékét orzi.

A település a tatárjárás alkalmával elpusztult, majd újjáépítették. Itt kell megemlíteni, hogy a Dejtárhoz tartozó Lókos (latin neve: Lulkus) patak két oldala a szabályozás elott mocsaras, nádas terület volt. Ebbol emelkedett ki a Jámvár-(Lányvár-)domb. Erre a helyre vitték a lányokat, asszonyokat a tatárok elol. A három szomszédos község (Patak, Balogh és Dejtár) közt állt még egy kis falu is, Kalade vagy Kalada. Ez azonban még a tatárjáráskor elpusztult.

A XIV. század végére a kiváltságos falvak egész sora jött létre az országban. Ilyen volt Dejtár is. Ezek a települések mezovárosi rangra emelkedtek. Élükön a bíró állt, akit a jobbágyközség választott. A földesúr hatósága alatt álltak, aki az egyszerubb peres ügyek elintézését a bíróra ruházta át.

A XIV. századból való az elso olyan írásos emlék, amelybol kitunik, hogy ki volt a falu földesura. 1397-ben a Losonczi család birtokában volt, földesura Losonczi István. O még abban az évben meghalt. Felesége Vesenyi Orsolya Dejtárt testvérének, Vesenyi Lászlónak ajándékozta. A XIV. századból való az elso dejtári vezetéknév is. A Hazai Oklevéltár 150. Oklevelének egyik aláírója Alexandró de Dehter.

A falu rövid ideig volt a Vesenyi család birtokában.
A XV. század elején már Zsigmond király a tulajdonosa, aki pénzügyi adósságai fejében elobb Reychel Péter körmöcbányai kamaragrófnak, majd 1436-ban György esztergomi érseknek zálogosította el.
1438-ban az érsek örökadományként megkapta Dehtár mezovárost. Ettol kezdve a jobbágyfelszabadításig az esztergomi érsek birtokában volt.
Ekkor oppidumként, mezovárosként említik az oklevelek.

1541-tol kezdve a portyázó török katonák többször földúlták az akkor feltehetoen még az Ipoly partján álló falut. Várdai Pál érsek Drégelyvár katonáit a környékbeli falvak jobbágyaival egészítette ki. 1551-ben a jobbágylevelek szerint a várvédok között két dejtári jobbágy is megtalálható. Egy ebbol az idobol származó összesítésen pedig Dejtár és a hos drégelyi várkapitány Szondi György neve is olvasható.
Egyébként a XVI. században sok monda született Dejtár körül. Az egyik arról szólt, hogy Drégely és a dejtári községháza között titkos alagút húzódott, melyet még Szondi György is használt. Ennek azonban nincs valóságalapja.

Drégelyvár eleste után a környék a török csapatok prédájává vált. A század végére, átmeneti idore felszabadult, de a helyzet nem változott, sot romlott. Addig csak a török, ettol kezdve a császári csapatok is dúltak, fosztogattak a vidéken. Így történhetett meg, hogy a hajdani mezováros a XVII: század végére �Puszta Dehterré", Dejtár pusztává vált.
A török kiuzése után az érsek elsodleges feladata a falu újratelepítése volt. 1709-ben már szolot telepítettek.
A Rákóczi-szabadságharcban négy dejtári katonáról is szól a krónika, közülük három gyalogos és egy lovas hajdú.
Az 1715-ös összeírás szerint 33 jobbágycsalád lakja.

Ekkortájt létesült Dejtár és Vadkert között a Jánosi-puszta, amelynek közel 100 lakója volt, foként cselédek, béresek. A pusztán egy kápolnát is emeltek kb. 1730-1740 között, de ez sajnos nem maradt meg. (A II. világháború után a Jánosi-puszta fokozatosan elnéptelenedett. Az emberek a közeli falvakba, így Dejtárra és Érsekvadkertre költöztek be.)

A XVIII. században jelentos változás állt be a gazdasági életben is. Az állattenyésztés mellett a növénytermesztés került elotérbe. A föllendülés a lakosság lélekszámának emelkedésében is megmutatkozott. Az úrbérrendezés is jelentos lépés volt.

A század végére Dejtár kb. ezres lélekszámmal büszkélkedhetett. Ekkor már �Détár"-nak hívták.

Ebbol az idobol származik a legrégebbi, fennmaradt pecsét.

A XIX. században tovább fejlodött, gyarapodott a falu. Ezt a fejlodést az 1848-as jobbágyfelszabadítás jelentosen felgyorsította, ugyanakkor a szabadságharc és a három nagy tuzvész lelassította.

Az elso az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után következett be. Ennek emlékére emelték a Szent-Flórián szobrot.
Az újabb tuzvész 1866-ban, majd 1888-ban pusztított. Ez utóbbi a templom fedélszerkezetét is leégette. E tuzvész emlékét orzi az is, hogy a Béke utcát másképpen �Égett sor"-nak is nevezik. A tuz martalékává vált régi, földbe ásott, zsúptetos, vert falú házakat felújították.
A falu templomát is a XIX. század elején építették.
Dejtárt a XIX. század végén már 2000 ember népesítette be.

Az I. világháború a dejtári néptol is megkövetelte az emberi és anyagi áldozatot. A háborút lezáró békeszerzodés alapján az Ipoly határfolyó lett. Dejtáron határorség kapott helyet. Az ors részére 1920-24 között felépült a laktanya.

A falu életében az 1930-as békeévek hozták a legnagyobb fellendülést.

Legtöbb lakója 1934-ben volt: 2170 fo. (Innentol kezdve állandóan csökkent a falu lakossága, amely napjainkban is tart.) Átmeneti idore megszunt a falu határközség jellege is.

A II. világháború is sok dejtári áldozatot követelt. Harminckét személy esett el a harcok során. Az oroszok 1944. december 9-én jelentek meg eloször a faluban. A háború befejezését követoen az elsok között alakult meg a Földkiosztó Bizottság (1945. febr. 27-én) és a község 170 szegényparasztját juttatta mintegy 570 kh. földterülethez. A prímási birtokot Vadkert, Patak és Dejtár lakói között osztották szét.
Az elso termeloszövetkezet 1949. augusztus 27-én 37 taggal és 535 kh. földterülettel jött létre.

1956-ban a forradalmi lelkületu nemzetorség csatlakozott a szabadságharchoz és rövid ténykedése alatt biztosította a falu rendjét és nyugalmát.

A 60-as évek szocializálása következtében megalakult a József Attila Mg-i Tsz., majd a 70-es évekre Vadkert, Patak és Dejtár határából létrehozták a Magyar-Csehszlovák Barátság Termeloszövetkezetet. Ezzel egy idoben Patak és Dejtár község közös tanácsot hozott létre.
Az 1990-es szabad választások után a falu életében jelentos változások álltak be. Az ezredfordulóig teljes városi színtu település alakult ki. Megépült a gáz, a csatornahálózat, a telefon és a kábeltévé. Az úthálózat nagy része korszeru aszfaltburkolatot kapott. Millenniumi évre a község központja új arculatot öltött. Elkészült az Emlékpark.